Az Alzheimer-kór súlyos, progresszív betegség, amely világszerte emberek millióit érinti. Bár az Alzheimer-kór pontos oka még nem ismert, úgy vélik, hogy mind genetikai, mind környezeti tényezők szerepet játszanak benne. Az Alzheimer-kór elsősorban az időseket érinti, egyes betegeknél az állapot már 60 éves koruk előtt kialakul. Az Alzheimer-kór diagnosztizálásának legmegbízhatóbb módja az agyvizsgálat. Ha az alábbi tünetek bármelyikét tapasztalja, ideje segítséget kérnie:

Memóriazavar

Az Alzheimer-kór egyik legmarkánsabb tünete a memóriavesztés. A betegségben szenvedő betegek gyakran számolnak be arról, hogy nehezen emlékeznek olyan dolgokra, mint a telefonszámok, a barátok és rokonok nevei vagy a háztartási munkák elvégzésének sorrendje. A betegség előrehaladtával a betegeknél fokozódhat a feledékenység, így még az olyan egyszerű feladatok, mint a főzés vagy az alapvető pénzügyek kezelése is nehézkessé válhat.

A memóriavesztés oka még nem ismert, de úgy vélik, hogy mind az idegsejtek degenerációja, mind a neurofibrillumok kialakulása szerepet játszik benne. A neurofibrillumok olyan fehérjekötegek, amelyek az agy és a gerincvelő idegvégződéseit alkotják. A neurofibrillumok két fő típusa a neurofibrillumok I és a neurofibrillumok II. A neurofibrillumok felhalmozódása összefüggésbe hozható az Alzheimer-kórral, valamint a demencia más típusaival. Ez az oka annak, hogy a demenciában szenvedő betegek agyi vizsgálata gyakran a szürkeállomány térfogatának jelentős csökkenését mutatja, különösen az olyan területeken, mint a hippokampusz, amely az agynak a memória kódolásában és előhívásában fontos területe.

Folyamatos szorongás

A szorongás az Alzheimer-kóros betegek másik gyakori tünete. Valójában a betegek körülbelül 80%-a tapasztal valamilyen szorongást. Míg a legtöbb beteg szituációs szorongást tapasztal, azaz olyan szorongást, amely egy adott helyzethez kapcsolódik, mint például egy beszéd elmondása vagy a bankban a pénz kezelése, addig más betegek általános szorongást tapasztalhatnak, azaz olyan szorongást, amely nem kapcsolódik semmilyen konkrét helyzethez. A szorongásnak ezt a formáját gyakran nevezik „szabadon lebegő” szorongásnak.

A folyamatos szorongás pontos oka még nem ismert, bár feltételezhetően genetikai és környezeti eredetű. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél gyakran előfordul a túlzott ijedtségi reakció, amelyet hirtelen fellépő, intenzív félelemreakció jellemez, amely általában csak néhány másodpercig tart, majd megszűnik. Ezt a reakciót gyakran szorongás és kellemetlen érzés kíséri, különösen olyan helyzetekben, amikor nincs közvetlen fizikai veszély. Egyes kutatók azt javasolják, hogy ez a fokozott érzékenység az érzékszervi ingerekre az Alzheimer-kórban szenvedő betegek folyamatos szorongásához hozzájáruló tényező lehet. Ha fokozott szorongást tapasztal, különösen nyilvánvaló veszély hiányában, érdemes orvosi segítséget kérni. Orvosa felírhat Önnek enyhe nyugtatót, amely segíthet csökkenteni a szorongását. Vannak olyan nem gyógyszeres terápiák is, mint például a pszichoterápia vagy egy támogató viselkedési program, amelyek segíthetnek a szorongás csökkentésében és az életminőség javításában.

Kognitív károsodás

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek másik fő tünete a kognitív károsodás. A betegek körülbelül 80%-a tapasztalja a kognitív károsodás valamilyen formáját, és körülbelül 15%-uknál jelentős károsodás tapasztalható. A kognitív zavarok általában fokozatos folyamatok, amelyek enyhe feledékenységgel kezdődnek, és súlyos károsodásig terjednek, ami gyakran a feladatok elvégzésének csökkent képességét eredményezi. Bár az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél a memóriavesztésnek számos különböző típusa létezik, az alábbiakban a kognitív károsodás három leggyakoribb típusát ismertetjük.

Figyelem

A figyelem az a képesség, hogy az ember képes meghatározott feladatokra összpontosítani, és nem vonják el a figyelmét lényegtelen dolgok. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél a figyelemzavarok már a betegség korai szakaszában is igen szembetűnőek. A figyelem egyik gyakran érintett területe a megosztott figyelem, azaz az a képesség, hogy egyszerre két feladatra tudunk koncentrálni, például vezetés közben mobiltelefonon beszélünk, vagy vacsorát főzünk, miközben tévét nézünk. Az is gyakori, hogy a betegek alábecsülik az elvégzendő munka mennyiségét, ami további problémákat okozó hibákhoz vezethet. Ennek következtében az Alzheimer-kórban szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel ütköznek a közúti veszélyforrásokkal vagy égetik meg magukat főzés közben.

Epizodikus memória

Az epizodikus memória az a képesség, hogy emlékezzünk a meghatározott időszakokban bekövetkezett eseményekre. Sok Alzheimer-kóros betegnél jelentkeznek problémák az epizodikus memóriával, gyakran megjegyzik, hogy nem emlékeznek konkrét dátumokra vagy időpontokra, vagy arra, hogy folytattak-e egy adott beszélgetést. Ez az epizodikus memóriahiány gyakran jelentős problémákat okoz a betegeknek, különösen azoknak, akik a napi rutinfeladatok, például a gyógyszerek szedése vagy a diéta betartása során a memóriájukra támaszkodnak. Az is gyakori, hogy a betegek elfelejtik ismerőseik nevét vagy olyan helyek nevét, amelyeket láttak. Azoknak a betegeknek, akiknek az epizodikus memóriája jelentősen károsodott, szinte lehetetlenné válhat egyszerű feladatok elvégzése, mivel nem emlékeznek arra, hogy mit kell tenniük. A betegség későbbi stádiumában a betegek gyakran számolnak be arról, hogy a mindennapi feladatok, például egy beszélgetés követése vagy új dolgok megtanulása rendkívül nagy kihívássá válik.

Szellemi rugalmasság

A mentális rugalmasság az a képesség, hogy megváltoztatjuk a nézőpontunkat, és új módon közelítjük meg a feladatokat vagy problémákat. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek gyakran számolnak be arról, hogy nehezen változtatnak nézőpontot vagy megközelítést, amikor megpróbálnak problémákat megoldani vagy feladatokat elvégezni. Ezért lehet olyan nehéz számukra, hogy emlékezzenek olyan dolgokra, mint például a gyógyszerek bevétele vagy a diéta betartása – elfelejthetik, hogy ezeket a dolgokat meg kellene tenniük, mert nem tanították meg nekik, hogyan kell új módon megoldani a problémákat vagy más módon elvégezni a feladatokat. Még ha eszükbe is jut, gyakran nem teszik meg időben ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, ami vagy ugyanahhoz a problémához, vagy egy másikhoz vezet. Az ilyen típusú kognitív károsodás nagyon megnehezíti a betegek számára az új dolgok megtanulását vagy az új helyzetekhez való alkalmazkodást, mivel nem tudnak új ötletekre vagy módszerekre gondolni a feladatok elvégzésére.

Az Alzheimer-kór egy súlyos betegség, amely a világ népességének folyamatos öregedésével rohamosan terjed. Bár jelenleg nincs gyógymód az Alzheimer-kórra, számos olyan kezelés létezik, amely segíthet a betegek életének javításában. A betegség tünetei gyógyszerekkel neurológus felügyelete mellett, míg más tünetek, például a szorongás és a depresszió terápiával kezelhetők. Sok beteg arról is beszámol, hogy egy sebészeti beavatkozásnak való alávetés segíthet a feledékenység csökkentésében és a memória javításában. Ezek az „agyi implantátumként” ismert műtéti eljárások gyakran invazívak, és sajátos kockázatokkal járnak, ezért nem szabad őket választhatónak tekinteni. Mindig az a legjobb, ha orvosával együttműködve keresi meg az egyéni helyzete alapján az Ön számára legjobb megoldást.